2011. május 20., péntek

Választások albán módra

Már korábban is akartam róla írni, mert ebben az országban nem úgy műkődik ez sem, mint általában, hogy az ember elmegy szavazni, estére vagy másnap reggelre megkapja az eredményeket és lassan elfelejti. Épp most olvastam a híreket a bombahír.hun, és eszembe jutott, hogy még adós vagyok ezzel a cikkel.

Röviden a történtek: Május 8-án helyi választások voltak. Majdnem minden körzetben csak a 2 legnagyobb párt képviselőire lehetett voksolni. Hivatalos eredmény csak 2 hónap múlva várható. Az első számolás 5 napot vett igénybe. Ez az idő alatt mindenki a tv-t, rádiót figyelte, mégha tudták is hogy messze a vég. Gondok a fővárosban voltak leginkább, ahol 250 ezer szavazatból, az utolsó pillanatban csak 10 szavazati különbséggel nyert az eddigi, szocialista polgármester. Persze, megint újraszámolják, találnak még több érvényes szavazatokat,...

Nem értek a politikához, nem tudok véleményt mondani. Azt tudom, hogy a jelenlegi polgármester sokat tett Tiranáért (pl. színes házak, Tirana jellegzetessége), de mint ellenzéki pártként, talán nem a legjobb, inkább viszályokat, polgárháborút szít. És mégis a legtöbb városban az ő pártja nyert. Ellenben a demokratikus párt (kormány) az utóbbi időben sokat segített Albánia fejlődésében (utak, vízummentesség az albánoknak az EUba).


Albán stílusban:
- Nagyon sokan nem titkolták kire voksolnak, házakra, autókra kitűzték a pártok zászlait.
- A szavazókat úgy próbálják megakadályozni, hogy többször, valaki más helyett ne menjenek el, hogy filctollal megjelölik őket a kezükön. Egy kisebb fekete csíkot rajzolnak a hüvelykujj körme fölé. Mintha nem lehetne lemosni, ha valaki nagyon akarja.

2011. május 19., csütörtök

Kanál és villa

Az előbbi bejegyzésemhez rakott képről jutott eszembe ez a tény.

Albániában terítésnél mindig kanalat és villát tesznek az asztalra. Kést soha. Ez az eddigi tapasztalatom otthoni környezetben és lagzi alkalmával étteremben is. 3 lakodalomban voltam eddig, az utolsóban biztos úgy volt, az első kettőre nem emlékszem.

Kanállal jogurtot, levest esznek, villát salátákhoz használják. Ha a főétel szilárd, ami általában az (hús vagy rétes/tészta féle) inkább a kezüket használják az albánok. Gondolom ezért nincs szükség a késre. A muszlimok úgy tartják, kézzel enni a legtermészetesebb és a legegészségesebb, de nem hiszem hogy ez a szokás a vallás miatt alakult ki.

Japrak - zöld növényekkel töltött szőlőlevél



Ez egy új étel volt, amit megkóstolhattam. Elsőre megtetszett a sok íz keveréke. Szőlőlevelet sem kóstoltam még eddig. A főtt levelek elég íztelenek magában, de így töltve és együtt főzve nagyon érdekes.

Receptet nem tudok írni, mert nagyon sok olyan összetevője van amit nem tudok megnevezni, legalább 5-6 különböző növény az alapja. Amit felismertem az a hagyma zöld leveleivel, póréhagyma, spenót, menta, kapor. Volt, aminek sóska íze volt, de kinézetben más volt, 2 kisebb levelű gazhoz hasonlító növények, és spenóthoz hasonló, de nagyobb és élénkebb színű valami.

Elkészítése viszonylag egyszerű. A szőlőleveleket pár percig kell főzni, hogy megpuhuljanak és könnyebben lehessen tölteni. Az alapanyagokat nem ismertem, de segítettem a konyhában. A többi hozzávalót kicsikre felvágtam, sóval, olajjal és nagyon kevés rizzsel összegyúrtam, hogy jobban összeálljon. 3-4 levélbe tettem egy adagot, majd gombócot formáztam. Így kell még kb. fél órát főzni, hogy az ízek jól átjárják a szőlőlevelet, és a töltelék is puha legyen.

A wikipedia a yaprakrók azt írja, hogy közkedvelt a Balkánon és Törökországban. Jelentése levél, és minden olyan étel gyűjtőneve, ami szőlőlevéllel készül, általában rizses darálthússal, vagy csak rizzsel töltve.

Görögországban a szőlőlevélbe tekert rizst dolmadesnek hívják, és általában hidegen fogyasztják. Még nem kóstoltam, mert úgy gondolom, sok étterem konzervet használ. Úgy meg hát nem az igazi. (Update: sajnálom a kihagyott időt, valami szuper, nem is gondoltam volna, h a hideg rizs és a citrom ennyire passzolnak. Melegen sem rossz.)



2011. május 18., szerda

Albániában nyáron

Első alkalommal nem télen vagy késő ősszel látogattunk el Albániába. Legjobban a természet tetszett, minden zöldelt és virágzott. Csak az olivafák tűntek szürkésnek. A kert teli volt eperrel és cseresznyével, aminek azért nagyon örültem, mert az utóbbi 5 évben nem igazán ettem. El is felejtettem, milyen fárasztó is epret szedni. Nem mintha Görögországban nem teremne meg, csak valahogy a mi kertünkben nem akar, pedig próbálkoztam többször is. Talán idén sikerül. Ez a 10 nap alatt, amíg nem voltam itthon, megerősödtek, és nagy ízletes eprek vártak itthon is. Albánok kedvence ilyentájt a zöld színű szilva, kumbulla vagy falusiasan kumla. A városban ezt árulják kis zacskókban minden sarkon, ezt kértek az itteni rokonok, hogy hozzunk.

Állítólag ilyenkor már a teknősbékak járnak a kertekre. Hát én nem láttam egyet sem, pedig szerettem volna egyet hazavinni. Az igaz, hogy nem is kerestük, mert elég elfoglaltak voltunk.

Ami a legszebb volt és nagyon romantikus is, a szentjánosbogarak. Esténként a kertben, mezőn több fény volt, mint égen a csillag.

A városközpontba is csak keveset jártunk. Ilyenkor kötelezően megálltunk és vettünk fagylaltot. Szintén hiánycikk Zantén, és ha van is, akkor drága. Ez Tiranában 2-3 gombóc 40-50 Lek, kb. 30 cent. Ez az a jó fagyi, amit helyben készítenek, nem pedig jégkrém amit felvásárolnak majd eladnak. A sok ízesítés közül, talán a redbullos, snickerses amit még máshol nem láttam. Fagylaltozó van minden sarkon, télen - nyáron nyitva, az én örömömre. A főtér még mindig átalakítás alatt volt, remélem hamar elkészül, és valami jobbat hoznak ki belőle. Eddig ott volt egy kisebb zöld terület padokkal, völgynek álcázva a beton és az aszfalt közt. Szkenderbég lovas szobra és egy öreg szökőkút. Ez körül körforgalomban autók. Ami a nyárral kapcsolatos, vannak utcák, ahol szép nagy fák vannak, teli zöld levelekkel, szinte alagutat képeznek az autósoknak, a járókelőknek meg nagyon kellemes, árnyékos járdákat.

Tenger alatti alagút

Új élménnyel gazdagodtam, életemben először voltam ilyen tenger alatti alagútban. Nem volt tervezve, mert nem is hallottam róla. Múlt hetet Albániában töltöttük, és hazafele más útat választottunk.

Görögország egyetlen ilyen alagútja Aktiat és Prevezát köti össze, az Ambrakiai-öbölben. 2002-ben készült el. Hossza 1570 méter, és 12 méter mélyen van a tenger alatt. Utólag néztem meg wikipediában. Természetes, hogy nem ingyenes, mert itt mindig kell fizetni az utakért. Autókra 3 euro a díj, motrokra csak 70 cent. Összehasonlítva a pátrai (Rio-Antirio) híddal, ami 2,8 km hosszú, ez nem drága. A hídon eddig még minden alkalommal többet és többet kérnek, legutóbb 13 euro volt az autóra.


2011. május 5., csütörtök

Jól kezdődik a nyár

A tavalyi évhez képest 5,6 %-kal több kiránduló jött repülőn Zakynthoszra áprilisban.
:)
2010-ben: 3 charter/461 utas
2011-ben: 18 repülőgép/2601 utas

forrás: athensnews.gr

Póréhagyma/rétes


A Földközi-tenger vidékén négyezer éve termesztett, édeskés ízű hagymaféle és gyógynővény is. Élelmezési szempontból jelentős, A-, B1-, B2- vitamint, nikotinsavat, még főzött állapotban is 15 mg C-vitamint, és jelentős mennyiségű ásványi anyagokat (cink, mangán, szelén, és a hagymafélék között a legtöbb vasat) tartalmaz. Levesek, főzelékek, saláták készítésére is használják. Egyik legnagyobb előnye, hogy a póréhagyma gátolja a rothadást előidéző baktériumok és gombák szaporodását a belekben.

Az én hagymáim sokkal vékonyabbak, mint az üzletekben vagy a képen. Ennek oka lehet az is, hogy többszörösen használom fel, de nem biztos, mert attól még vastagodhatna. Kb. egy centire a föld felett szoktam levágni a szárát, csak ezt használom sütésre, főzésre. Majd pár nap elteltével visszanő és új szárakat is növeszt. Első évben van a kertemben, még nincs sok tapasztalatom vele. Egy - kettő közülük elkezdett magozni. Anyósom javaslatára azokat kihúztuk, levágtuk a gyökereiket és pár napra félretettük száradni. Még nem tettük vissza a kertbe, így később számolok be, mi lett velük.

Leginkább rétesek tartalmának használom fel. A rétesek (albánul bürek, görögül pita) alapételnek minősülnek, mindenki gyakran készíti, és az utcán is számos helyen lehet kapni. Míg Albániában a zöldséges, sajtos, húsos bürekek a népszerűek, Görögországban inkább csak a spenótos, sajtos, virslis, sonkás és az édes piták a keresetebbek.

-RECEPT-

Egyszerű változat hozzávalói: réteslapok, póréhagyma, (olíva)olaj, só.
Ha gazdagabbá szeretném tenni, vagy ha kevés az alapanyag, jöhet még: sajt (főleg vmi fehér, pl. feta), rizs, hús (Albániában ez inkább pacal vagy szárított hús), fűszerek (szerintem a kaporral jól harmonizál). Szándékosan nem írtam mennyiségeket, mert nem fontos.

Elkészítése:

- A tepsit vékonyan megkenyem olajjal, majd egy réteslapot teszek rá, azt is megkenyem olajjal. Alulra én 3-4 lapot szoktam használni. Ha sok a töltelék, akkor elfelezem kb. 2-3 lappal, amiket szintén megolajozok. Tetejére is 3-4 lapot szánok. Fontos, hogy a tetejére is olaj kerüljön.

- A póréhagymát megmosom, kis darabokra felszeletelem (kb. 2 cm) majd megpárolom olajon, sózom. Vizet nem szükséges alája önteni, kiengedi magából, amit nem kell kiönteni. Amikor átkanalazom a tepsibe, felveszi és gondolom sütésnél elpárolog. Ha ez az adag kevésebb, minthogy 2 centis réteget alkosson, akkor szoktam beletenni rizst, kevés vizet hozzáöntve, pár percig még főzöm.





3. fajtája amikor sajttal is ízesítem, ezt tehetem a hagymához, a rizses hagymához is főzés után összemorzsolva. Így a melegtől és a nedvességtől jobban felolvad, ezért én jobban szeretem, ha külön réteget hagyok neki.

- Sütés kb. 20-30 perc, addig hogy szép színt kapjon.



Én így gyorsan, négyzet alakú tepsiben készítem. Albániában a tepsik általában kör alakúak, amikben csigaházra hasonlító módon készítik el, és cikkekre vágják. Majd legközelebb lefenyképezem, mert úgy mutatósabb.

2011. május 3., kedd

Igen - Nem szavak

Nyelvtanulásnál talán az első két szó, amivel találkozunk. Általában rövidek és könnyen megjegyezhetőek. Csak akkor van velük gond, ha valami másra emlékeztetnek.

Hát én pont kifogtam mind a két nyelvből.

Albánul:
- igen: po (ezzel nincs semmi bajom)
- nem: jo (ejtsd jó)
Furcsa rámondani valamire hogy "jo" (nálam: ok, igen) mikor pont az ellentétét akarom válaszolni. Mára már megszoktam, de eleinte nehéz volt. Főleg úgy, hogy itthon a férjemmel saját nyelvet beszélünk (kb. 70-80 százalék angol+magyar, albán, görög, német,... Sokan mondják, hogy nem értenek minket, amikor egymással komunikálunk.) Ilyenkor van az is amikor "jo"-t felelek, neki vissza kell kérdeznie Albánul vagy magyarul?
Például: Kérsz kávét? Jo. (Nem, köszi. vagy Jó, csinálj kérlek.)

Görögül:
- nem: oxi (ojchi)
- igen: nai (ne - szlovákossan)
Mintha valaki szórakozna velem, már megint az ellentéte. Ezt egy kicsit könnyebb volt megszokni, de lehet hogy csak azért mert többször használtam.
Példa: Kérsz kávét? Nai. (Igen, köszi. vagy NEcsinálj, nem kérek.)

A testbeszédet is máshogy használják az albánok. Vannak akik fej le-fel mozgatásával jelzik a nem-et, jobbra-balra rázással az igent. Oszt van hogy csak nézek, vagy rám néznek mert az nem jó válasznak.
Egyértelműbb a nem-re használt jelük, kisebb cuppantásra-csattintásra hasonlító hangot kiadva, és egyszerre felfelé bólintva. Egyaránt használják albánok és görögök is.